Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

FELEBARÁTI SZERETET 347 Dallama: Jézus, ki bűnös lelkemet. A A A ümberek szeretetére, Jézus, mily • enti sok ösztönt ád Igéd, életünk vezére S előttünk fénylő példád. Szeretetből áll vallásunk S méltán lesz kárhoztatásunk, Ha tagadjuk éltünkkel, Amit vallunk nyelvünkkel. 2. Uram, ellenséged neked, Ki másokat nem szeret; Nem lehet az hív gyermeked, Aki téged nem követ. Mindnyájan egy vérből lettünk, Temagad haltál meg értünk, S mily erős, szent láncokkal Kapcsolsz össze másokkal! 3. Ki lenne hát érzéketlen Síró embertársához? Ki lehetne könyörtelen Az tir megváltottjához? Ki ne ismerné tisztének Megbocsátni sértőjének, Midőn te, oh szent Atyánk, Irgalmas vagy mihozzánk. 4. Testvéreim, gyermekei Az ég és föld Atyjának, Ti boldog örökösei A Jézus országának! Titeket szívből kedvellek, Meleg keblemre ölellek, Tűröm, ha vétettetek S imádkozom értetek. 5. Ha mégis gyarló szívembe, Harag gyúl s bosszúállás: Szent Atyám, juttasd eszembe, Hogy én is vétek, mint más. Add elémbe kegyelmedet, Számtalan sok jótétedet; így taníts szelídségre, Szeretetre, hűségre. Kis János püspök (1770—1846). Dallama: Mily nagy az Ür kegyelmessége. AA(% T/"it gazdaggá tett a szerencse, A » ·»' * ν szíve mórt kemény, hideg? Bajból hogy a szegényt kimentse, Részvéttel oh mért nem siet? Hát oly nehéz-e jónak lenni "

J