Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

FELEBARÁTI SZERETET 345 3. Ha minden vagyonom A szegényeknek adnám, És vértanú gyanánt Testem a tűzre dobnám, Hogy lássa a világ Jó cselekedetem: S nincs bennem szeretet — Mit használ az nekem! 4. A szeretet kegyes És teljes türelemmel, Nem álnok, nem irigy És nem fuvalkodik fel, Nem tesz éktelenül, Önhasznát nem lesi, Feledve önmagát: Más üdvét keresi. δ. Nem gondol gonoszat, Nem gyúl hamar haragra, Hamisságot ha lát, Nem örvend soha rajta. Örül, ha emeli Az igazság fejét, És mindent elfedez, Jobbját nyújtván feléd. 6. Mindeneket hiszen, Nem csügged el bizalma; Mindeneket remél, Szünetlen, élve-halva. Élet tusáiban Eltűr mindeneket, És el nem fogy soha Az igaz szeretet. 7. Megszűnik tudomány, Próféták nyelve hallgat, Leköti némaság A bölcseknél az ajkat. Mert rész szerint vagyon Bennünk az ismeret, Ezt mind megszünteted, Te örök szeretet! 8. Mikor gyermek valék, Mint gyermek szóltam s tettem; De mind ezt elhagyám, Hogy férfiúvá lettem. Most csak tükör által Homályban láthatunk; De szemtiil-szembe majd, Ha már célhoz jutunk. 9. Míg odafenn leend Dicsőbb célhoz jutásom: Szeretet, hit, remény, Megmarad ez a három; Örökké megmarad, Bár mindent sír temet, S ezek közt legnagyobb Te vagy, oh szeretet! 10. Szeretet Istene, Buzgón imádva kérlek, Szerető szívet adj, Míg odafenn dicsérlek. így innen a síron S a síron messze túl Áldott s boldog leszek Kimondhatatlanúl. I. Kor. lev. 13. r. Sántha Károly.