Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

301 ISTENBEN VALÓ BIZODALOM nappalt setét éjszaka, A szív örömét a szív bánata. 3. Ékes virág a földnek boldogsága, De jön az ősz és megszün virulása. Ékes virág, de élte oly rövid, Örök boldogság hogy lehetne, itt. 4. Ma hervad ennél, holnap majd amannál, És érte bár ha mindent odaadnál, Zavartalan örömöt nem találsz, Mulandóságnak földe, ahol állsz. 5. Oh hol a szív, melynek bánatja nincsen? Boldogságot ki vásárolhat kincsen? Hol a kebel, mely még nem vérezett! Fájdalomtól ki menekülhetett ? 6. Oh add, Uram, hogy én békén viseljem, Mit rám mértél és sohase feledjem, Ha fájva sajdul szivemen a seb: Hisz amit másra mértél, nem kisebb. 7. Tudom, hogy a föld szenvedés hazája, Ne vágyakozzék lelkem csak reája, Verjen fenségesebbekért szívem, Oh adj Atyám, bölcseséget nekem. 8. Ha nincsen itt maradandó lakásom: Egy jobb jövőre legyen vágyódásom, S ami lelkemnek örök üdvöt ad: Keressem buzgón szent országodat. Győry Vilmos budapesti lelkész (1838—1885). Dallama: Légy csendes szivvel, légy békével. OQQ \ niélységből küldöm sóhajom, IrwOvi fA galom Atyja, nagy Isten, Nehéz kereszt nyom: a fájdalom S ki segélne, senki nincsen. Mint magános fa a pusztába, Melyre sujt az égnek villáma, Elhagyott lettem. 2. Sírva törlöm omló könnyemet, Ajkamon