Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

302 ISTENBEN VALÓ BIZODALOM bús panasz fakad. Mért késik Uram védő kezed, Mórt fordítod el arcodat ? A porba hullva imádkozom; Csak tetőled jöhet oltalom, Halld meg fohászom. 3. Méltán sújtasz, tudom, vessződdel, Sokszor vétettem ellened, De a tört szívet keservével Oh Uram, te el nem veted. Légy irgalmas, esdve imádlak, Míg megáldasz, el nem bocsátlak. Hozzád vonz hitem. 4. Jézus, szenvedők hű gyámola! Te nyújtsd a vígasz balzsamát. Ha fáraszt a gond nehéz útja, Biztasson töviskoronád. Kelts lelkemben új erőt, reményt, Oszlasd búmnak zordon éjjelét. Téged vár szívem. 5. Míg harcomat itt bevégezem, Vezéreljen te Szentlelked, Mely bűntől óv s bár setét egem: Csüggedni soha nem enged. S ha eljutok a sír partjára, Vidd lelkemet dicsőbb Ilonába: S légy Üdvösségem. Gyurátz Ferenc. Dallama: Mely igen jó az Úristent dicsérni. I^n Istenem, oh be sokan törnek rám, WvWi Lelkem gyászba s könnybe borult az orcám, Nincs kegyelem, nincs segítség Istennél, így szólnak ők, ámde szívem mégsem fél. 2. Dicsőségem s pajzsom nékem az Isten, Édes Atyám ő, hogy védjen, segítsen. Ki árt nekem, hogyha nevét sóhajtom S fáradt fejem kebelére lehajtom. 3. Eddig is, ha áhítoztam szent orcád S törödelmes fohászom felszállt hozzád: Kegyelmesen meghallgattad kérésem, Legyen most is jóvoltodban bő részem. 4. Véd az Isten, ezzól fekszem és kélek, Ám