Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

298 ISTENBEN VALÓ BIZODALOM Dallama: Jertek hozzám, Krisztus mondja. QQC IJa életem terhe fáraszt S szememwövi A 1 b^i könnyeket áraszt, Vigasztalj, oh Istenem; Hogy a szívnek jó orvosság A keserű nyomorúság, Ne hagyd elfelejtenem. 2. Egy szenvedés sem végetlen, Nem hagyod letörületlen Síró híved könnyeit; S ha csüggedvén ekkép sóhajt: Uram, meddig tűröm e bajt? Enyhíted gyötrelmeit. 3. Oly terhet soha sem mérsz ránk, Uram, melyet el nem bírnánk, Tudod gyarló voltunkat; Erőnket is jól isméred S annak nagyságához méred Örömünket, bajunkat. 4. Hogy szoktassad gyermekedet Követni bölcs törvényedet S segélyt csak tőled várni: Nem hagyod őt önkényére, S nem engeded önvesztére Világgal együtt járni. 5. Hogy szent tetszésedre éljen, Tűrjön s csak benned reméljen, Kereszttel serkentgeted ; Hogy hittel fogja meg kezed S ne zúgolódjék ellened, Akárnűkép vezeted. 6. Uram, a te kegyelmedtől, Mennyei örökségedtől Nem foszt meg szenvedés, baj; Bár itt gyakran borúi egünk, Amott dicsőbb hazát nyerünk, Elnémúl ott a sok jaj. 7. Te bátoríts félelmünkben, Te éleszd, ápold szivünkben Ε drága vigasztalást: Bár gyermekidet dorgálod, De szereted s nekik nálad Adsz mennyben boldogulást. Kis János, püspök (1770—1846). Dallama: Uram, rosszúl cselekedtem. TTa az élet terhe csüggeszt, Erősíts wöwi 11 jö istenem; Ha földre sújt nehéz kereszt, Ne hagyd elfelejtenem, Hogy ja-