Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

293 ISTENBEN VALÓ BIZODALOM 2. Ha az ég homályos, Ha reád csak gyászt hoz Itt minden napod; Ha veszély veszélyre Jön reád, szegényre S minden elhagyott: Oh ne félj, bízzál s remélj, Az ég nem hagy el senkit sem — Megsegít az Isten! 3. Aggódó keserved Nem könnyíti terhed, Sőt neveli azt; Hogyha zúgolódol, Csak jobban bántódol És nem nyersz vigaszt. Bár epeszt s nyom a kereszt, Szent vallásod csendesítsen, Megsegít az Isten. 5. Vész, vihar elállván, Ragyog a szivárvány. Ég és föld újul: A könny is fölszárad S nem bánt semmi bánat, Szíved fölvidul. Oh emeld hát a tehert S légy mindvégig hű a hitben: Megsegít az Isten! 5. Az nyer égben pálmát, Ki e földi pályát Futja nemesen; Aki tűrve szenved, Az Istennek enged, Bízva csendesen. Béhajtom titkon ajtóm, És imádság kél e szívben: Megsegít az Isten! 6. Oh ég szent Fölsége, Az élet könyvébe írj föl engemet! Amíg csak lehellek, Tégedet szeretlek, Mint hű gyermeked. Rád hagyom minden bajom És ezt vallom mindvégiglen: Megsegít az Isten! Eredeti dallam. OOA ondviselő édes Atyám, Kérlek, «JOVa vJ engem meg ne útálj, Onnét fölül vigyázz reám, Mert ezer bú,, baj reám száll. 2. Édes teremtő jó Uram, ím lásd meg mire jutottam, Az ég alatt, a föld szinén Nincsen olyan árva, mint én. 3. Szegény fejem hozzád hajtom, Minden