Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

300 ISTENBEN VALÓ BIZODALOM Dallama : Térj magadhoz, drága Sión. /^sak siralom és fájdalom, Kérészük Β Ο* tyének, életünk: Nincs itt igaz nyugodalom, Csak ha mennybe érhetünk. Ételünk és italunk Siralom, míg itt vagyunk; Éltemet ha meggondolom, Nem más az, mint csak siralom. 2. Ε világra születésünk Síralomnál nem egyéb; Bár rövid csak itt ösvényünk, Lábunk száz tövisre lép. Sírunk éltünk hajnalán, Sírunk ennek alkonyán; Könny ragyon bölcsőn s koporsón, Ε világon ez a sorsom. 3. Szemeinkről a búbánat Csak siralmat csepegtet; A napfény alig hogy támad, Már beborul szép eged. Most a bűnnek terhe nyom, Majd meg súlyos fájdalom; Siralomban hervad orcád, Mig megnyílik a mennyország. 4. Az árvának és özvegynek Siralom a sorsa itt; Az igazak mit szenvednek, Amig végérájuk üt! Földön nincs annyi göröngy, Tenger mélyén drága gyöngy, Mint ahány könnyet elsírunk, Míg befogad néma sírunk. 5. Oh édes könnyhullatásom, Örömforrás vagy nékem; Ε siralmas bujdosáson Te vagy én ékességem. Ki könnyel vet itt alatt, Lelki örömmel arat; Ami sok siralmunk végre Elváltozik dicsőségre! Dallama: Jézus, életemnek. ^17

Τ elkeni, légy nyugodtan! Minden Ö fl 5F« -L< bölcsen s jól van, Mit Isten tészen. Ne légy tűrhetetlen, Higyj és csüggedetlen Menj át a vészen. Falatod bár áztatod Könnyhullás vizével itten: Megsegít az Isten!