Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

274 ISTENI-ÉLELEM ÉS VALLÁSOSSÁG 274 7. Te, te hív angyala lelkemnek, Te kísérj engem síromig; Te világíts gyenge szememnek Dicsőbb fényhez jutásomig, Hol legszebb hangja nyelvemnek Érteti zeng hálát Istennek. Eredeti dallam (Én Istenem, én bűnös). nem óhajtnálak, Kit óhajtnék mást, Istenem? Te szánod a sebhedt szivet, Boldog, aki hozzád siet! 2. Szemem, oh Isten, könnybe lábadt, Hol leljek nyugtot én szegény? Szívemben kél igaz bűnbánat, Hogy szent törvényed megszegém. Oh magas ég, rám ne szakadj, Irgalmas Isten, el ne hagyj! 3. A szép nap is homályba jő fel Nekem bűnösnek ezután; Gondolj, Atyám, a szenvedővel, S derítsd fel én bús éjszakám! Vezérül mellém, kérlek, add Szép hajnali csillagodat! 4. Emlékezzél te szent Fiadra: Nem jött ő az igazakért; Hanem magát halálra adva, A bűnösökért onta vért. Kik eltévedtek az úton, Azokért jöttél, Jézusom. 5. Tested piros vérrel virágzott Értem, ki száraz ág vagyok; Szemed sűrű könnyektűi ázott Értem, aki meghervadok. Szelíd olajfa, oh segíts: Olts te magadba s idvezíts! Az ó-graduál után szabadon. Dallama: Gondviselő édes Atyám. * OCA Un Istenem, hova menjek? Hol talál V*ß%ßt a lelkem enyhet? Ε világi bujdosáson Lesz-e igazi szállásom?