Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

ISTENI-ÉLELEM ÉS VALLÁSOSSÁG 273 5. Mórt csüggedsz hát, oh én lelkem, Mórt keseregsz oly nagyon ? Bízzál, nem hagy el az Isten, Megvigasztal egy napon! Ő nyújt majd szemlátomást Szabadulást, gyógyulást, Megmutatja nyilván nekem, Hogy csak ő az én Istenem! Szenczi Molnár Albert, a zsoltárforditó (1574—1633). Eredeti dallam. QCV7 Isten felséges adománya, Vallás, te ewli 1 vagy legjobb hívem; Midőn éltemet szélvész hányja, Mit tenne nélküled szívem! Te bölcseségre tanítasz, Ha hanyatlom, gyámolítasz. 2. Te gyújtasz elmémben világot, Eloszlatod az éjszakát; Keblemben élesztesz szent lángot, Mely tűr, szeret, Istent imád. Te vagy erős vándorbotom, Terád bizton támaszkodom. 3. Szerencsémet megédesíted, Vezetsz kisértésim között; Háborgó szívem csendesíted, Fájó sebem bekötözöd. Hol minden öröm elapad, Hitemből ott is üdv fakad. 4. Te adsz lelkemnek könnyű szárnyat, Mely engem ég felé emel, Hol megszűnik a jaj, a bánat, Dicsőbb célom ott érem el; Ott szebb tavasz mosolyg reám S keblére zár kegyes Atyám. 5. Ha elközels: a végső óra, Nem rettent sirom éjjele; Fejem lehajtom nyugalomra, Biztat új élet reggele. Ott sem hagyod felejtenem, Hogy van Uram, van Istenem. 6. Oh tudom, tudom, kiben hiszek, Nem, nem hagyom el hitemet; Akármely terhet könnyen viszek, Míg ez emeli lelkemet. Szent vallás, te vagy legfőbb kincs, Tenálad becsesebb jó nincs. Keresztyén énekeskönyv. 18