Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

IV. Az egyház és a kegyelmi eszközök

A KERESZTYÉN ANYASZENTEGYHÁZ 201 kezz': ki népe vagy! Sión, nincs több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél! 6. Oh, ne csüggedj, im az estnek Már leszálltak árnyai! Kihez aj kid oly hőn esdnek, Halld, Atyádnak hangja hí! Ο gyalázat, kín helyett, Néked jobbján ad helyet. Sión, a menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed. 7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd; Égi_ honnak a határa Van már hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sión, nemde minden más ott, Mondd: hova tünt nagy sírásod? 8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek vígéneket! Mert már biztos partot lelt meg, Kit bús szélvész hányt-vetett; Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt. Sión, onnan számkivetni Nem fog téged soha senki! Dallama: Oh miként fogadjalak. lVTem jött el még ideje Sión győzel«wWi mének; Még nem zeng az ajkakon Diadalmi ének; Még a sáncon dolgozunk Küzdve ellenséggel, S nyert csatánknak öröme Fájdalomban vész el. 2. Még Ararát szent hegyén Nem kötött ki bárkánk; Még dühöng a zivatar, S tenger mélye vár ránk; Az özönvíz egyre tart, S Noé félve néz ki, Isten népét gyötrelem, Siralom emészti. „ 3. Izrael még nem juta A szép Kanaánba, Öt a puszta tájakon Sok csalódás várja: Ideoda megy, vonul, Háborogva fárad, Egyik ellenség után Rá a másik támad. 4. Bölcs Salamon fénykora Messze még mi tőlünk, Holott kész lesz városunk, S templo-