Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

IV. Az egyház és a kegyelmi eszközök

202 A KERESZTYÉN ANYASZENTEGYHÁZ 202 mába gyűlünk. Mindenfelöl lesben állHívek ártalmára Ellenségünk bősz hada Készen támadásra. 5. Sírva vetjük a magot, Termést nem remélve; Hogyha irtjuk a gyomot, Uj gaz nő helyébe. Aratunk-e és mikor Kötjük kévéinket? Mikor zengjük boldogan Víg énekeinket? 6. Lesz még egykor jó napunk, Mert Urunk igérte; Adjunk hálát őneki Már e napon érte! A vizeknek habjai Alább-alább szállnak: Nemsokára vége lesz A nagy áradásnak. 7. Majd fehérlik a mező Vidám aratásra! Izraelnek öröke Nem is szállhat másra! S ott Sionnak udvarán Fölhangzik az ének: Hála, dicsőség legyen A menny Istenének! Tranoscius énekeskönyvéböl. 1636, Dallama: Minden e földön csak elmúlandó, ség, Lásd, mely igen nagy, Uram, ez inség, Melyben nyomorog a keresztyénség. 2. Ígérted vala azt atyáinknak, Hogy szívből hozzád ha imádkoznak; Ha felkiáltnak nagy szükségükben. Meghallgattatnak könyörgésükben. 3. Csak te vagy most is, akit kívánunk, S nagy szükségünkben buzgón imádunk; Nincs kívülötted senki gyám ólunk, Földön, sem menynyen nincs más támaszunk. 4. Hallgasd meg azért fohászkodását, A szegényeknek imádkozását; Ne szenvedd, kérünk, nyomorult sorsát, A te népednek ily nagy romlását. 5. A te nevedért, világgal együtt Kerget a