Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

äldoz0csütörtöki énekek 17í) liatalma rajtok a halálnak, Ő ad csendes szívet, reménységet, Mely békével tür minden ínséget. 4. Ha vész környékezi az Úr nyáját, Kiterjeszti fölötte szent karját. Jézus a népek igaz oltalma, Nyáját a hű pásztor el nem hagyja. 5. Áldott Megváltónk, dicső királyunk, Mi éltünkben és holtunkban áldunk. Az egek hirdetik dicsőséged, Mindörökké áll királyi széked. 6. Majd ha egykor el kell mennünk innen, Készíts helyet nekünk is a mennyben. Fogadjon be minket is országod, Ott adj nekünk örök boldogságot. Kis János püspök, (1770—1846). Dallama: Elvégeztem életemet. (ΪΟΛ Tézus, példás buzgósággal Járván «J Atyád dolgában, Már isteni méltósággal Tündökölsz országában. Dicsőséges diadalom Következett nagy harcodra S örökké tartó jutalom, Sok fáradozásodra. 2. Á hívek minden népekből Már hozzád seregeinek, S örülvén teljes szívekből Dicsérve üdvözölnek. Legédesb boldogságukat Dicsőségedben találják S benned lelt nyugodalmukat Vigadozva hálálják. 3. Kiknek lelki fáklyájuk lett Igazságod szent fénye, Kiket jobb célra vezérlett Igéd égi ösvénye: Imádó mély tisztelettel Urunk előtt meghajolnak S háladó hű szeretettel Áldoznak és hódolnak. 4. Mi is elődbe járulunk Az ezernyi ezrekkel, Kik igéd által újulunk S áldunk buzgó lélekkel; Mi is te népeddé lettünk, Kiket nyájad közé vevél S méltatlanokért, érettünk, Megváltónk, mit nem tevéi! 12*