Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

UÖ.JTI ÉNEKEK 139 8. Ne rejtsd el orcád, Istenem, Tekints reám kegyelmesen; Szüntesd sújtó ostorodat, Terjeszd ki rám jobb karodat! 9. De ha tetszésed megmarad, Hogy megigyam e poharat: Megnyugszom rajta, te tudod, Legyen te szent akaratod. '10. Atyám, szivemből kérlek én: Kezed a mennyből nyújtsd felém, S mondd: engem sír el nem temet, Néked ajánlom lelkemet! Dallama: Győzhetetlen én köszálom. TZ eresztfán az Isten Fia, Ott zokog, • *ott sír Mária; Átkulcsolván a keresztfát, Lelkét éles tőr hatja át. 2. Fájdalomnak éles tőre, Oh mint vérzik a szív tőle! Én Uram, e gyötrő kintul A kemény kő is megindul. 3. Jézus, megsebesíttettél, Én bűnömért te szenvedtél! Hadd gyógyuljak te sebeddel, Sok nagy bűneimet vedd el! 4. Szeretetnek mély tengere, Add, merüljön lelkem bele, Hogy én szívem felbuzduljon, S érted, Uram, lángra gyúljon. 5. Jézus Krisztus, én királyom, Ki függsz kínos keresztfádon: Oltsd lelkembe a te lelked, Megbocsátó nagy szerelmed. 6. Míg végszavad elhal lassan, Bűneimet megsirassam; Szent véred kiomló árja Lelkem mossa meg tisztára. 7. Mint te, tűrjek és szenvedjek, Megbocsássak, megengedjek, Ügyemet Istenre hagyjam, Szent tetszésén megnyugodjam. 8. Már veled megfeszíttettem, Nem én élek,