Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

140 BÖJTI ÉNEKEK Te élsz bennem, Aki engem úgy szerettél, Hogy értem halálra mentél. 9. Mikor rossz napok jönnek rám, Sűrű könnytül ázik orcám: Könny záporán át is lássam Irgalmadat ragyogásban. 10. Hogyha eljössz ítéletre, Vígy át engem szebb életre; Tekints rám irgalmassággal, S koronázz meg boldogsággal! Stabat mater. Jacoponus (1250—130G). Eredeti dallam. 1 V

zu

s> Istennek báránya, Kinaidat 1 ÖVi «J ég s föld szánja. A nap, A nap Setétté változik, A föld, A föld Reng és ingadozik. 2. Hegyek, halmok süllyedeznek, A kősziklák repedeznek. Holtak, Holtak, Sírból feltámadnak, A szent, A szent Városban jelt adnak. 3. íme, a templom kárpitja Kettéhasad és megnyitja Helyét, Helyét A szentek szentének. Jelét, Jelét Jehova frigyének. 4. Mind ezekből, oh, mit értsünk, Sziveinkbe, vájj mit véssünk? Isten, Isten Végtelen kegyelmét; Hozzánk, Hozzánk Csuda nagy szerelmét. 5. Fiát a szeretet Atyja Kereszt kínjaira adja, Értünk, Értünk Hogy eleget tegyen, Urunk, Urunk S üdvözítőnk legyen. 6. Köztünk van a szentek szentje, A híveknek ezt jelentse, Az ép, Az ép Kárpit hasadása, Földig, Földig Kettészakadása. 7. Jézus, ki értünk szenvedtél, Hogy éljünk, halálra mentél: Néked, Néked Szívből hálát adunk, Holtig, Holtig Híveid maradunk! Lengyel eredetű ének