Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

96 2. Szívemnek öröme, Szerelmes Jézusom, Lelkem szeretete Csak hozzád lobogjon, Nehéz ne legyen rajt A keresztnek terhe, Az Úr dorgálását Békével viselje. 3. Örömest éretted, A kíntól ne féljen, Általa Úr J ézus Szerelmedben éljen. Ne rettentse soha Kereszt nehéz volta, A te szenvedésed Fájdalmát eloltja. PETRŐCZY KATA SZIDÓNIA 1658—1708. 129. Dallama : Ε szomorú napot. 1. Sírjon ma az ének, Mert mély a mi gyászunk, Óh hív keresztyének, Zokogjon fohászunk. Isten fia meghalt értünk, Porba hulljon a mi térdünk, Mert sok a mi vétkünk. 2. Föld megindul, égen Elsötétül a nap, Kik aludtak régen, Holtak föltámadnak. Hegyek, halmok megreszketnek, Kősziklák megrepedeznek Kínján a keresztnek. 3. Isten, légy irgalmas! Isten, légy kegyelmes ! Engem megoltalmazz, Bűnösnek kegyelmezz ! Az Úr Jézus szent halála Legyen bűneimnek ára Lelkem váltságára! SÁNTHA KÁROLY. 130. Dallama : Én Istenem, én bűnös ember. 1. Szegény fejem, hová hajtnálak, Pia a vallás ölére nem ? Ha Tégedet nem óhajtnálak,