Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

st Kit óhajtnék mást, Istenem? Te szánod a sebhedt szívet, Boldog, a ki hozzád siet! 2. Szemem, óh Isten, könnybe lábad, Hol leljek nyugtot én szegény? Szívemben kél igaz bűnbánat, Hogy szent törvényed megszegém. Oh magas ég, rám ne szakadj, Irgalmas Isten, el ne hagyj! 3. A szép nap is homályba jő fel Nekem bűnösnek ezután. Gondolj, Atyám, a szenvedővel, S derítsd fel én bús éjszakám! Vezérül mellém, kérlek, add Szép hajnali csillagodat! 4. Emlékezzél Te szent Fiadra, Nem jött 0 az igazakért, Hanem magát halálra adva A bűnösökért onta vért. Kik eltévedtek az úton, Azokért jöttél, Jézusom. 5. Tested piros vérrel virágzott Értem, ki száraz ág vagyok. Szemed sűrű könnyektűi ázott Értem, a ki meghervadok. Szelíd olajfa, óh segíts, Oits te magadba s idvezíts! Régi ének után S ANTII A KÁROLY. 131. Dallama : Jézus szenvedésedről. 1. Üdvözítő Jézusom, Példám lesz halálod, Légy velem, ha egykoron Éltemtől megválók. Ha bűn tőre megsebez, Kétség gyötri lelkem, Bánat árnya elfedez, Te virraszsz felettem! 2. Jézus, vérző szent sebed Mutasd oldaladon, Vigasztalj, ha szenvedek, S könnybe borúi arcom. Bátoríts, ha alkonyat, Éj, homálya föd el, Könnyítsd végső harcomat, Oh légy hozzám közel! 3. Megváltóm, maradj velem, Légy vígasz6