Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

I. Általános tartalmú énekek

4 5. Dallama: A ki bízik. 1. Hajlékodba, Templomodba ím bejöttem, jó Atyám, Száll fohászom Tiszta szárnyon S mintha szavad hallanám. 2. Én Istenem, Légy itt jelen, Mutasd meg szent .arcodat! Szállj szívembe, Szállj lelkembe

r Érezzem Jóvol tódat. 3. Ének zengjen, Zengedezzen, Templom légyen kebelem, Szent oltára, Erős vára. Te légy édes Istenem! PÓSA Lajo

s. 6. Dallama: Mely nagy az Úr kegyelmessége. 1. Dicsérd az Istent, földnek, égnek Nagy alkotóját, énekem, Kinek nevét hirdetve égnek A fényvilágok odafenn. Az égi kar dicséretében Bár csak méh halk dongása van, Eljutsz hozzá, kinek szemében A kicsiny olyan, mint a nagy, 2. Dicsérd hatalmát, erejével, Mely áthat végest s végtelent, Mely mindent fenntart és vezérel, S a rombolásban is teremt. Dicsérd jóságát, mit magasztal A zord éjszak s az enyhe dél, Mely boldogító szent malaszttal Áraszt el mindent, a mi él. 3. Rám is jósága tengerébűl Áraszt, mi embert boldogít, Mitől a test s a lélek épül, Míg hordja földi láncait. A hányszor napja kél az égen, Kegye megújul annyiszor, S az üdv pálmáját nyújtja nékem, Ha sír ölébe dönt a kor, 4. Oh áldjad, lelkem nappal, éjjel, A kiben élsz s ki benned él, Teli es legyen dicséretével Mit kéz mivel, mit ajk beszél. Szívemnek minden