Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

I. Általános tartalmú énekek

s dobbanása Egy-egy dicsérő dal legyen, — Nagy Isten, minden üdv forrása, Fogadd, mit nyújtok, keg} esen. TORKOS LÁSZLÓ. 7. Dallama : Isten, óh szent Isten ! 1. Örök Gondviselés, Ki őrködöl fölöttem, S megtartasz, bár ezer Vész legyen is köröttem, Ki a halálból is Kiragadsz engemet Leborulva áldom A te szent nevedet! 2. Áldó kezed kísért Kisded koromtól fogva, Védszellemed egész Pályám végig ragyogja. Ha estein, te nyujtád Segítő kezedet, Téveteg homályból Szavad kivezetett. 3. Hogyha lábam alatt Egész föld megindulna, S fejemre a magas Menyboltozat omolna: Nem érhet engemet Akkor sem ártalom. Oh mert te vagy velem, S te fognád meg karom. 4. Netn árthat énnekem Sem a balsors csapása, Sem emberek csele, S szerencse változása; Mert te vagy, óh Isten, Védőm, vigasztalóm, — Örök Gondviselés, Neved magasztalom. 5. Gondviselő Atyám, Szerető, kegyes Isten, Imé, leborulva Imádlak tiszta szívben. S lelkemnek mélyéből Könyörgök Tehozzád: Eztán is kegyesen Fordítsd felém orcád! SÁNTHA KÁROLY. 8. Dallama : Örvendj egész föld az Istennek. (66. zsoltár.) Oh nagy Felség! hová tekintsek, Hol nem látom hatalmadat?! A porszemben, a fényes