Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

I. Általános tartalmú énekek

3 2. Lelkünket im elődbe öntjük, Kelő napod fényét köszöntjük, Melyből kegyelmed árad ránk, Oh Istenünk, védő atyánk, Hálánk esdő szavát fogadd, Magasztalván jóvoltodat! SZÁSZ KÁROLY. 4. Dallama: A VIII. zsoltár, vagy A nap elment, óh Jézus maradj velem. 1. Felséges Úr, ki kegyes Istenünk vagy, A te neved óh mily^ csodálatos nagy! Dicsőséged átéri az eget, És elragyog mind a világ felett. 2. Jóvoltodat a kicsinyek is áldják, Csepp ajkukon a tört hang ép imádság. Nagy voltod im ezekbe helyliezéd, Hogy a gonoszt megszégyenítenéd. 3. Ha a világ remek voltát csudálom, Kezed nyomát mindenütt ott találom, A föld, az ég csudák hosszú sora, Ámulatom véget nem ér soha. 4. S önkéntelen kérdés támad szívemben, — Én Istenem, micsoda is az ember? Az emberek fiai micsodák, — Hogy a mi van, mind értök alkotád. 5. Hogy az övé távolban és közelben Mind, a mi él a roppant végtelenben, Lakozza bár eged felhőjeit, Vagy a vizek mélységes mélyeit. 6. S kél ajkamon magasztaló dicséret. Csodálandó örök Isten, te néked, Kinek neve átéri az eget, És elragyog mind a világ felett. SZABOLCSRA MIHÁLY. 1*