Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

I. Általános tartalmú énekek

2 Γ 38. Dallama : Én régen születtem. 1. Tudora, liogy pásztorom, Vezérem énnekem, Az én Uram Istenem, Örök gondja vagyon Testemre, lelkemre, Nem „hágy megszégyenednem. Én ő juha vagyok, Ö hozzá hallgatok, Míg csak a földön élek, A ki utánna jár, Ég, föld reszkessen bár, Semmi bajtól nem félhet. 2. Igaz tudománya, Mint a nap világa Előttem jár utamon, Vígasztal szavával, Élet italával, Ha búra fordúl sorsom. Lelki folyóvizek,. És élő kútfejek Mellé viszen ő „karja, Hitemet újítja Vezet mennyországra Ő csuda nagy irgalma. 3. Te pásztori botod Fölöttem nyugtatod, Hogy félelem ne bántson, Én Uram Istenem, Ha Te állsz mellettem, Jöhet százszor halálom! Minden kísértetben Megvigasztal engem Szent fiad áldozatja, A ki benne hiszen Örök érdemiben, Nem lesz kárhozat rabja. 4. Kereszttel látogass, — Kegyes Atyám maradsz, Csak feddesz, ha szenvedek; Ostorod csapása, Szerelmed sugára, Melylyel áldod éltemet. Halandó testemnek Minden gyarlósága Lefoszlik egy szavadra . . . Lelkemet megtartod S magadhoz fogadod Emberek édes Atyja! (XVI. század.) SZTÁRAY MIHÁLY után. 39. Dallama: Mi kegj'es Atyánk, bölcseségnek Ura. 1. Csak te vagy, Isten, minden bizodalmam, Benned vagyon csak az én nyugodalmam; Bár