Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

I. Általános tartalmú énekek

28 minden elhagy ezen a világon, Te vagy világom! 2. Sötét az élet, oly sötét gyakorta, Örömöm fényét zivatar kioltja; De te világot gyújtasz a nagy éjben, Óh én reményem! 3. Elvehetsz, óh sors, mindent, a mi drága, Omolhatsz könnyem, mint árvíz utánna; De hogy nyugalmam végkép elraboljad, Nincsen hatalmad. 4. Nincsen hatalmad, nincs erőd felettem, Mert hadakozik az Isten helyettem, Betölti szívem csuda erejével, S megtart kezével. 5. Béketűréssel ő ruház fel s hittel. Élő reménynyel ő áld s ékesít fel, Ő benne bízom s bármi érjen itten, Megáld az Isten! SÁNTHA KÁROLY. 40. Dallama : Oh én bűnös, jaj, mit tegyek ! 1. Óh, hogy adhassak hálákat Néked édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom, Ki a halál kapujából Kihoztál, segítségem, Jézus, én reménységem ! 2. Nem nézted bűnös voltomat, Eeliajtád füleidet, Kinyújtván kezeidet Eljöttél segítségemre. Meghallád könyörgésem, Jézus, én reménységem ! 3. Rettenetes fájdalmimat Kegyes szemmel tekintéd, S azokat megenyhítéd. Midőn mindnyájan elhagytak: Te voltál én mellettem, Jézus, •én reménységem! 4. A te gyógyító szent kezed, Elbágyadt tagjaimat, Orvoslá fájdalmimat, Midőn azoknak soksága Szintén lenyoma engem, Jézus, én reménységem !