Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

III. Az esztendő és a nap. (A polgári év.)

142· 5. Óh vezérelj szent igéddel, Erős Istenem te vagy! Kérten kérlek buzgó szívvel, Holtomig velem maradj! Senki nincs te kívüled, Ki megáldna engemet! (Albert H. + 1651.) Magyar Lelki Óra 1730. 191. Dallama: Krisztus az én életem. 1. Az Úr még élnem enged, Napját fölhozta rám. Ajkam csak néki zengjed Hálám az éj után. 2. Hozzá vezérel újra Ez új nap hajnala, Es térdemre borúivá Zeng ajkaim dala. 3. Minden világok atyja! Meghallod-e szavam? Szívem ki nem mondhatja, Mennyire telve van. 4. Mivel áldozzam néked? Nem vársz te kincseket. A mit kíván felséged, Csak hála s szeretet. 5. Óh legyen tied éltem, Szívem neked adom! Kedved betöltni légyen Minden gondolatom. 6. Kérlek, ma is vezérelj Az erény ösvényén Szent lelked kegyelmével, Hogy el ne essem én. 7. A mit számomra fenntartsz, Öröm vagy bú legyen Mert te csak jót akarhatsz, Én hálával veszem. 8. jegyen főtörekvésem, Hogy tetszhessen! neked, És ezt magasbra nézzem, Mint minden "kincseket. 9. Hacsábok kísértgetnek, Vigyázzak szüntelen, S magamban gondoljam meg: Az Úr lát, ő jelen!