Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

III. Az esztendő és a nap. (A polgári év.)

143· 10. így szabadon a bűntől, Ha eljön a halál, Hogy hozzád öleljen föl, Bátran s készen talál. SZÁSZ KÁROLY. Hét végén. 192. Dallama; Ki csak Istenre dolgát hagyja. 1. Elmúlik e hét nem sokára Rám végső napja virradott S ha jutok e nap alkonyára, Te néked számot hogy adok, En jó atyám, én Istenem, Ki annyi jót tettél velem? 2. Többek a te jótéteményid A tengernek fövényinéi. Jóságod, mely vígasztal épít, Föl a csillagos égig ér. Te vagy a tiszta szeretet, Atyám vagy és én gyermeked. 3. Ε héten is te fogtál kézen S rám árasztád áldásidat. Ha búbaj ért, számomra készen Tartád vígasztalásidat. Több jót adtál én Istenem, Mint elmémmel fölérhetem. 4. Oh adtam-e hálát e héten Ily hűséges kegyelmedért? Jártam-e a helyes ösvényen? Nem tévesztém-e el a célt? Síromhoz gyorsan haladok S a céltól még távol vagyok. 5. Én Istenem, szívemből kérlek, Bocsásd meg én sok vétkemet! S ha életem végéhez érek, Oh add meg üdvösségemet! Add angyaliddal áldjalak, És vég nélkül imádjalak! SÁNTHA KÁROLY.