Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

III. Az esztendő és a nap. (A polgári év.)

145· 3. Oh én atyám, teremtő Istenem, Ki áldliat jóval engem, ha te nem? Ki óva eddig — s óv meg ez után? Ki tartja éltem? Csak te jó atyám! 4. Ki őrző pásztorom valál nekem, Feléd röpüljön hálaénekem! S kitől tovább minden jót várhatok: Hozzád ez esdő szók, sóhajtatok, 5. Óh mint az éjben őrzél, vész miatt Nyugalmas álmom hogy föl nem riadt, Napomra is őrző sátrad te vond, Hogy el ne nyomjon sűrű munkagond. 6. Óh légy velem, míg dolgozom ma is

T Neved legyen nekem erős paizs. Távoztass tőlem bűnt, rossz vágyakat S verítékemre áldásod te add! SZÁSZ KÁROLY. 190. 1. Mennynek, földnek teremtője, Óh szentséges Háromság! Ε világnak éltetője, Véghetetlen boldogság! Te bölcs rendelésednek A nap és hold engednek. 2. Szívből hálát adok neked Mindenható Istenem, Oltalmadnak szárnya fedett A most elmúlt éjjelen, Bú, veszély nem támadt rám

r Megtartottál jó Atyám! 3. Add, hogy a sűrű sötéttel Múljék lelki éjszakám! — Kegyelemnek napja kél fel, Szórja sugarát reám. Jézus szent sebeidben Legyen én reménységem! 4. Add, keljek föl bűneimből Ε fölvirradt reggelen! Jobb kezeddel te emelj föl, S kísérj magad szüntelen, Tiszta életben járjak, Vágyódjam te utánad!