Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

III. Az esztendő és a nap. (A polgári év.)

140· Hogy így naponkint boldogabb lehessek, S hozzád mehessek! SÁNTHA KÁROLY. 188. Dallama : Szívem keserűségét. 1. Zengd lelkem az új reggelt! A nap ím ismét felkelt. Oh nap! mely gyönyörű vagy, Az Úr jósága mely nagy! 2. Az Úr hatalma intett, S tüstént világosság lett. Menny, föld felmagasztald hát A világosság atyját. 3. Isten! egy fényes súgár Imádásodra hív már, Hát sok ezer világok, Mely szóló bizonyságok ! 4. A nap bármely szép fényt ád, Setét, ha mérjük hozzád, Uram! oly nagy felséged: Ki ne imádna téged ? 5. Ma is terjeszsz áldást rám, Ma is légy kegyes atyám! Te, ki adtad éltemet, Hallgasd meg kérésemet. Kis JÁNÖS 1770—1846. 189. Dallama: Kegyes Jézus, én imádságomra. 1. Oh nyisd ki hajnal rózsasátradat! Elmúlt az éj, itt már a támadat, A föld vidúl és a virágkehely, Mint hő imát, jó illatot lehel. 2. Te is szívem, mely álmaid között Fekvél bezárva, mint lenyűgözött, Nyílj meg s bocsáss az égre hő imát, Halkan, titkon, van Isten, a ki lát!