Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

III. Az esztendő és a nap. (A polgári év.)

139· 2. Ma is kérlek szívem szerint, Ne nézzed sok hibámat; Hívő lelkem feléd tekint, Tenálad a bocsánat. 3. Te légy az én hű gyámolom, Ma és minden időben! A bűnre sok az alkalom S az ember oly erőtlen. 4. Legyen vezérlő csillagom Igédnek szent világa, Pályámat így bizton futom, S áldásod száll reája. 5. Lelkem, testem és mindenem Ajánlom szent kezedbe, Keresztemet ha szenvedem; Fogadj hű védelembe. (Prätorius Μ. f 1621.) PAYR SÁNDOR. 187. Dallama : Szerelmes Jézus, vájjon mit vétettél . . . 1. Szétárad ismét szép napod világa, Teremtő Isten, az egész világra. A kies reggelt örömmel köszöntöm, S szívem kiöntöm. 2. Kiöntöm szívem buzgó haladásban, Lelkem mélyéből fakadó fohászban, És áldva-áldom atyai hűséged, S gondviselésed. 3. Téged dicsérnek füvek, fák, virágok, S a messzeségben kékellő határok, Téged dicsőit az egész mindenség, Oh égi felség! 4. Nincs bár beszédök ég s föld seregének, Mégis meghallik nyelvükről az ének, Kihat zengésök az Istent imádva, Mind e világra! 5. Szíves fohászom engedd, hogy vegyítsem, A millióknak énekébe, Isten. Hálásan érzem, hogy mily jó az élet, Járván te véled. 6. Atyám, óh tarts meg mindvégiglen engem, Te hozzád hajló gyermekded hitemben,