Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

III. Az esztendő és a nap. (A polgári év.)

133· ma]d előtted megáll, Lelkemnek; add, hatalmad És bűntörlő irgalmad Ott kegyelemmel tekintse, Örök üdvben részesítse. SZÉKÁCS JÓZSEF 1809—1876. 178. 1. Atyám, az éjnek elmúltával Erőm megújul s fölkelek, Te most se voltál tőlem távol, Agyam fölött éreztelek, Jótevő szárnyaid fölöttem Kiterjesztéd az éji ködben, S szelíden bétakargatál, Azért nem ért baj, vész, halál. 2. Óh mint köszönjem ily jótéted, — S hogy új napot nyitál nekem? Szívem megnyílik áldva téged, S hozzád röpíti énekem. Hozzád röpíti hőimámat, S mint a pacsirta, bontva szárnyat A földről kora hajnalon, — Úgy száll feléd imám, dalom. 3. Nyisd meg neki az ég kapuját, Óh nyisd atyai kebledet! Hadd zengjen ott egy alleluját, Ha nálad megpihenhetett. Lelkemnek is más vágya nincsen, Mint kedvedet megnyernem Isten S helyesléseddel járnom itt Ε földi élet útait! SZÁSZ KÁROI.Y. 179. Dallama: Már búcsút veszek tőled. 1. Dicsőség a magasban Neked, jó Istenem, Hogy újra felvirradtam Ma is e reggelen. Az éjjeli sötétség Habár körűifogott, De félelmet nem érzék, Megőrze szent karod

v 2. És mostan újra kérlek, Óh népek pász-