Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

III. Az esztendő és a nap. (A polgári év.)

132· menedékhelye. Nyújtsad' áldott jobbodat, Hogy a míg pályám halad, Veled járjak, veled éljek, Hogy a nagy célhoz elérjek. SZÉKÁCS JÓZSEF 1809—1876. Reggel. 177. Dallama : Mint a szép híves patakra. 1. Világosság égi fénye, Mely sohasem változol, Isten, te hívők reménye, íme az éj szétoszol. De bennem minden sötét, Lelked ez éjt űzze szét, Hogy világosságban járjak, Sötétben ne botorkáljak. 2. Ébreszszél fel tagjaimban S szenteljed meg lelkemet, Hogy célt érjek dolgaimban, Világíts meg engemet. Mint világosság fia Add, hogy tudjak futni a Szent fiad kimérte pályán Őt követvén, utánozván. 3. Add meg hánykódó szívemnek A te békességedet, Mely elveszett édenemnek Birtokába elvezet. Lelkemben, mely tégedet, Bárha téved, hőn szeret, Újítsad meg szent képedet, Hogy újjá szüljön engemet. 4. Áldd meg munkáját kezemnek, Ha azt űzi, a mi jó, Mi javára van lelkemnek, A mi tartós, nem múló. Dicsősége nevednek Legyen teljes éltemnek Végső célja, végső vágya, Míg befogad μ sír ágya. 5. És ha testem, mint vetemény Elszórt magva földbe száll, Világítson az örök fény, Ha