Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

III. Az esztendő és a nap. (A polgári év.)

131 Mely lelkemhez hozzá tapadt Magasba tör vágyam merészen S a test alá a porba von, Arasznyi létem terhét érzem, Veríték gyöngyöz arcomon. 5. Te vagy, ki az ember szívébe A hit virágát ültetéd. Oh halld meg, csüggedők reménye, Midőn lelkem sóhajt feléd. Miként az illat, száll föl hozzád, Az égbe esdő sóhajom, Oszlasd el homlokom borúját, Kísérj áldással útamon! K. S. 176. Dallama: Mint a szép híves patakra. 1· Jegy vagy Uram, mint jegy állasz Esetére sokaknak, A kik gyűlölvén a valót, Sötétben tántorognak, Kiknél bűn és erőszak, Mint útjelek állanak, Kik hódolók csak a vérnek, Fussanak bár, célt nem érnek. 2· Jegy vagy Uram Izraelben, A feltámadás jele, Hol te vagy élet, út, való, Ott halálnak nincs helye, A ki országod útján Veled fut a cél után, Annak áldott a futása, Annak van feltámadása. 3. Jel valál te Simeonnak, A nagy jövendő jele, Melynek általad oszolt el Hosszú sűrű éjjele. A pogányság temploma Igéd evangyéljoma Által méltó romba dőle S új világ épült belőle. 4. Jel vagy Uram, az általad Épült, új világ jele, A menny és föld közé kötött Új szövetség Istene, Hol hit a termő erő, Szeretetet termelő, S e kettőnek szeme fénye Az öröklétnek reménye. 5. Jel vagy Uram, légy jelem is, Feltámadásom jele, Vétő, küzdő, vérző szívem Biztos 12*