Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

III. Az esztendő és a nap. (A polgári év.)

130· régi liit! Szív, ne rettenj meg pályádon, Van, ki sorsod védi itt. Isten, óh mi Istenünk, A te karod van velünk. Ha megbotlunk, Te emelj fel Bűnbocsátó kegyelmeddel! 5. Új év tűnt föl, új reménység Töltse bé a szíveket! Távozz tőlünk messze, kétség, Nincs hatalmad már neked. Isten, óh mi Istenünk, Szent Fiad s Te vagy velünk. Túl a síron lesz jövendőnk, Egy örök szép újesztendőnk! SÁNTHA KÁROLY. 175. Dallama: Örvendj egész föld az Istennek! 1. Te vagy reményem sziklaszála, Erősségem, én Istenem! Deríts fényt rám, boríts homályba, Bízom te benned szüntelen! Kiterjeszted szárnyad fölöttem, Ha szívem tépi fájdalom, Te vagy velem minden örömben, Te vagy fénylő tűzoszlopom! 2. Oh légy velem küzdelmeim közt, Erőnek lelke, légy velem! Sikernek harmatával öntözd Munkámat édes Istenem! Hozzád sóhajt, a ki erőtlen, Segélyül hívja szent neved, Hív gyámolóm nehéz időkben, Ne hagyj el, örök szeretet! 3. Te voltál eddig is vezérem, Te biztatál ha csüggedék. Boldog, a kit búban, veszélyben A te lelked szerelme véd! Neved fénylett, mikép a csillag, Ha éj homálya szállt reám, A dúlt szívnek te adsz nyugalmat, Áldás fakad kezed nyomán. 4. Tekints reám szánó szemekkel, Áraszd reám irgalmadat! Sok vétkemet, Uram, feledd el,