Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

117 igaz igédben, Oltalmazd életemet, Mert benned bízom Úristen. 3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, Emlékezzél irgalmadról, Mely megmarad örökre. Énnekem kegyelmezz meg Uram, a te szent nevedért És bűnömet bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért. SZENCI MOLNÁR ALBERT 1574—1634. 157. Dallama: Jehova, csak neked éneklek. 1. Uram, e csodás mindenségnek Élete, fénye te vagy egyedül. A föld mosolya, fénye égnek Csak vissz-sugárok lelked fényibűi. Mindenütt ragyog teremtő kezed, Mind, a mi szép és fényes, a tied! 2. Midőn a nap búcsúsugára Pihen az alkony küszöbe fölött, Szemem a mennybe hat s ott jár a Szent rejtek arany lámpái között. A nap, mit szelíd fény felhője fed, Ragyogó útján, Uram,·a tied! 3. Ha az éjjel homályos árnyán Attündökölnek a szép csillagok, Mint setét madár, melynek szárnyán Számlálhatatlan fényes szem ragyog, Ε szent homály, e csillagezered Végetlensége, Uram, a tied! 4. Az ifjú tavasz lágy fuvalxnán Meleg szerelmed lehellete van; Szemednek fénye ragyog nyílván A nyárnak ékes virágaiban. Mindenütt látszik ragyogó kezed, Mind, a mi szép és fényes, a tied! (Moore Tamás 1779—1852.) SZÁSZ KÁROLY.