Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

118· 146. Dallama: Látod Isten szíveinket. 1. Isteni evangyeliom ! Te égi magas hatalom! Kire erőd fuvalma száll, A vészben rendületlen áll. 2. Isteni evangyeliom, Kit szenvedések terhe nyom, Te azt megint fölemeled És diadalt arat veled ! 3. Isteni evangyeliom! Te tiszta fehér liliom, Csak rád nézzek könyörgve, hűn: Nem ejt meg, nem szennyez be bűn. SZÁSZ KÁROLY. 159. Dallama : Ki csak Istenre dolgát hagyja. 1. Isten felséges adománya Vallás! te vagy legjobb hívem, Midőn éltemet szélvész hányja, Mit tenne nélküled szívem? Te bölcsességre tanítasz, S ha hanyatlom, gyámolítasz. 2. Oh ti, kik gúnyolni meritek, Mi gáncsot találtok benne? Mit tanítottak bölcseitek, A mi boldogabbá tenne? Hol van jobb vezér útunkra, Mi visz hívebben célunkra? 3. Annak, a ki engem teremtett, Ez vezet ismeretére, Megmutatja velem mennyit tett, Mely méltó atya nevére. Nem hagyja elfelejtenem, Hogy van Uram, van Istenem. 4. Ez nyitja fel értelmem szemét Ε tévelygések honában, Hogy a dolgok becsét s érdemét Lássam igaz mivoltában, Hogy a főbb jókat szeressem S a veszendőket megvessem. 5. Ez tartóztatja meg szívemet Kénye ked-