Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

103· 146. Dallama: Jézus, én bizodalmam. 1. Benned bízom egyedül, Jézus, teljes életemben. Bár testem álomra dül, Benned nyugszik ineg én lelkem. Nekem a sír már nem árt, Te meggyőzted a halált. 2. Föld porából vett porom Végórámmal porba tér meg, De föltámaszt egykoron Üdvözítőm s nála élek, Hol látássá lesz a hit, Mely örökké üdvözít. 3. A mi itt fáj és epeszt, Ott meggyógyúl és megenyhül, Megkönnyebbül a kereszt S nem hull záporkönny szemembül. Itt a sírba hervadok, Ott többé meg nem halok. 4. Hívek, ama szép hazát Már e földön keressétek S az üdv hajnalcsillagát Már e testben kövessétek. A hol a ti kincsetek, Ott legyen a szívetek. SÁNTHA KÁROLY. 139. Dallama: Perelj uram perlőimmel. (35. zsoltár.) 1. Jézus, ki a sírban valál, Általad megholt a halál, Az élet pedig feltámadott, Mert szent tested el nem porladott. Keresztyének, fel örömre! Ellenségünk ^ meg van törve! Lelkesítsen új reményünk: Él a jézus, mi is élünk. 3. Halál, hová, tűnt hatalmad ? Ki vett rajtad diadalmat? Koporsó, hová lett fulánkod? Ki űzte el rémes homályod? Nem rettegünk már miatta, Mert Jézus meghódoltatta A sötétség birodalmát S megtörte a sír hatalmát.