Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

100 tem adtad életed, Megváltott nagy szereteted Diadalmas királyom! Mit féljek, ha bú száll reám ? Az ég az én örök hazám! 2. Koporsó, bűn és félelem Nem győzhet többé lelkemen, Feltámadás vagy s élet! A tévelygés homálya már, Mint reggel a köd tova száll, Reánk ragyog a fényed! A sírnál új lét réve int A te ígéreted szerint. 3. Megváltóm, hittel áldalak, Oh jöjj, ha a kereszt alatt A csüggedés utolér! Bár elhozod végső napom, Az Úr ama nagy hajnalon, Feltámaszt sok kínodér. S örök megváltó Szeretet Megnyitod nékem az eget! K. S. 135. Dallama : Jézus, ki bűnös lelkemet. 1. Enimausnak tart két vándor, Lelkük oly bús, csüggeteg, Arcuk ázott könnyhtillástól, Keblüket ,gond tépte meg, Kifakadnak fájdalmukban. Oh de nézd, hisz' Jézus ott van, Hogy bánatuk fellegét Vigaszával űzze szét. 2. Oh ma is hány szív barangol Bánatlepte útakon, Melyből hangos panaszt sajtol Az emésztő fájdalom. Más meg elmegy a magányba, Ott jobban foly a köny árja — Ámde Krisztus megjeleu Bármi bús rejtekhelyen. 3. Tudom én is, láttam sokszor, Jézus senkit nem hagy el. Eljő, mire kell, még jókor És a porból felemel. Lelkemet, ha néha kétség Tépte, mintha messze késnék, Közelb volt, mint gondolám S üdv, vígasz kelt nyomdokán. 4. Oh maradj, szívem királya, Maradj ve-