Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

99 4. Már ha kedvest kell siratnom, Drága hamvát földnek adnom, Fáj a szív, de hisz s remél! Bús a földön itt a válás, Oh de vár új megtalálás, Fenn, hol 6 örökre él. Hallom — Vallom, így vígasztal, így nyugasztal e nap minket, Áldjuk érte Istenünket! GYŐRY VILMOS 1838—1885. 133. -ρ. n í Mennyből jövök most hozzátok. Dauama . γ Látod Igten szíveinke

t 1. Sírhalmok, virágozzatok, Szellők halkkal suhogjatok! Virágillat, szélsuttogás Hirdesse: van feltámadás! 2. Verítékgyöngyök hulljatok, Gyászos szívek zokogjatok! Verítékgyöngy s könnyhullatás Ragyogja: van feltámadás! 3. Mennynek virága, drága hit, Vidítsd fel éltünk útjait. Biztass szelíden, súgd nekünk: Az éj után lesz reggelünk! 4. Desz reggelünk, új nappalunk, Kik szeretünk, meg nem halunk, Erős az igaz szeretet, Győz mind sír, mind halál felett. 5. Sírhalmok, virágozzatok, Bánatos szívek bízzatok! Desz reggelünk, új nappalunk Htisvét zengi: feltámadunk! SÁNTHA KÁROLY. 134. Dallama : Örökké! óh mennydörgő szó! 1. Krisztus, te vagy élet s világ, Te törted el a bűn nyilát, Te győztél a halálon. Éret-