Kovács Sándor: Kis énekeskönyv (Pozsony, 1901)

II. Ünnepi énekek. (Az egyházi év.)

98 talásom, Ha szorongat féleleni, Terhes bujdosásom. Végső nehéz sóhajod Engem erősítsen, És ha szívem nem dobog, Érdemed segítsen! 4. Jézus, éltem világa, Tőlem el ne fordulj, Eégy lelkemnek csillaga, Ha testemből kimúl. Jézus, légy te oltalom A sír éjjelében, Rendületlen támaszom, Végső menedékem! Régi ének után K. S. Húsvét. 132. Dallama: Tündöklő hajnali csillag. 1. Jer hívek, szent hálaadással, Buzduló magasztalással Áldjuk a menny Istenét! Hála hassa át szívünket Híven ülni ünnepünket Húsvét drága ünnepét! Száll a — Hála Áldva őtet, jótevőnket, Krisztusunkat A mi megváltó Urunkat! 2. Hol vagyon halál hatalmad? Hol koporsó diadalmad? Krisztusunk mind széttöré! Őt is a kősír fogadta, Ámde újra visszaadta, Mert az Isten rendelé! Élet —• Eled A halálból s a homályból fénynek árja Hint reményt a földi tájra. 3. Már síromnak éjjelébe S a sötét halál elébe Megnyúgodva nézhetek, Testem egykor sírba szállhat, A mi por volt, porrá válhat, Lelkemet nem sebzi meg! Sírja - Bírja Bár a testet, az elestet, még se félek! Krisztusommal újra élek.