Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Negyedik rész. Avatási és iktatási cselekvények

ívesen kinyilvánítom, liogv evangélikus egyházunk tudományos fel­készültségiek, elliatározáslok és elkütelezéstek alapján kedvesnek, kívánatosnak és ígéretesnek találja, liogy titeket az evangélikus lel­készi szent szolgálatra kihoesássalak. Megemlékezem az Űr Jézus szavairól: Szenteld meg őket a te igazságoddal: a le Igéd igazság! Amint te küldtél engem a világba, én is elküldöm őket a világba. Ő értük szentelem meg magamat, hogy ők is megszenteltek legyenek az igazságban. De nemcsak ő értük könyörgök egyedül, hanein azokért is, akik az ő beszédükre hisznek én bennem, hogy egyek legyenek mind­nyájan, amiképen le Atyám, én bennem vagy és én tebenned. Hogy egyek legyenek mibennünk, hogy a világ elhigyje, hogy te küldlél engemet. (Ján. 17, 17-21.) Az anyaszentegyháztól reám ru­házott jognál fogva léged, X. (a nevek említésekor a jelöllek fe­jére leszi a püspök a kezét), ezennel felszentellek és kibocsállak az evangélikus lelkészi szenl szolgálatra. Felhatalmazlak és kötelez­lek az Isten Igéjének hirdetésére, a szentségek kiszolgáltatására és a lelkipásztorkodás végzésére. Teszem ezt az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében! Ámen. Ezután püspök a segítő testvérekkel együtt jobb kezét a még mindig térdelő ifjak fejére léve, orgona kísérettel az őskeresztyén egyház következő énekét énekli: Eonfirma Deus hoc opus, Ouocl operatus est in nobis In monle tuo saneto Jerusalem! (Ezt megismétlik. (iloria sit Deo l'atri, Filio el Spiritui Sancto, Sieut eral in prineipio IIa el nunc et Semper Et in saecula saeculoruin! Amen. Ezután a püspök üdvözli a felszentelt lelkészeket: A minden kegyelem örök Istene, a mi jóságos mennyei Atyánk a Jézus Krisztusban, legyen titeket erősekké a hitben, hűségesekké a szolgálatban, gazdagokká a szeretetben és kitartókká a példaadás­ban, hogy híven végezzétek e földön munkátokat és ezekkel a szavakkal léphessetek a nagy számadáskor az Isten elé: En meg­dicsőítettelek a földön, a munkát, amelyet reám bíztál, hogy meg­tegyem, elvégeztem, most hál Atyáin, te dicsőíts ineg engem ma­gadnál! (Ján. 17, 45.) Az Űr pedig ezekkel a szavakkal fogadhas­son titeket: Jól vagyon, jő és hű szolgáin, kevésen voltál hű, sokat bízok rád ezután: menj he a te Uradnak örömébe! (Mt. 25, 26 ). Üd­vözöllek iuiinár mint kedves szolgatársaimai és testvéreimet az Ür­ban. Köszöntelek az apostol meghagyása szerint testvéri csókolással. (.Kor. I. 16, 20.) 278"

Next

/
Thumbnails
Contents