Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Első rész. Gyülekezeti istentiszteletek

Vigyázz, no pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted. (Jób 36. 21.) Zengedezzetek az Űrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét. Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm. (Zsolt. 30,; 5-6.) Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, óh Uram, hűséges Isten. (Zsolt. 31, 6.) Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett! Boldog ember az, akinek az Ür bűnt nem tulajdonít és lelkében csalárdság nincsen! (Zsolt. 32, 1-2.) Vétkemet bevallám neked, bűnömet cl nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az '"'rnak. És le elvetted rólam bűneimnek terhét. (Zsolt. 32, 5.) Az 51. zsoltár a maga egészében. Mindnyájan elhajlottak és valamennyien megromlottak, nincsen, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. (Zsolt. 53, 4.) Óh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test. Bűneim erőt vettek rajtam, vétkeinket te bocsásd meg. (Zsolt. 65, 3-4.) Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani, ne fogadd beszédüket! (Péld. 1, 10.) Én az engem szeretőket szeretem és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. (Péld. 8, 17.) Minden cselekedetei az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az. (Préd. 12, 16.) Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg és minden szív erőtelen. (Ézs. 1, 5.) Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni. Tanuljatok jót tenni. Törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót. Pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét. No jertek, törvénykezzünk! azt mondja az Ür. Ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek és ha vérszínűek, mini a karmazsin, olyanok lesznek, mini a gyapjú. (Ézs. 1, 16-18.) Elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben s megemésztetnek, akik az Ural elhagyták. (Ézs. 1, 28.) Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak, akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik és teszik a keserűt édessé és az édest keserűvé. (Ézs. 5, 20.) Elveszti a halált örökre és letörli az Isten a könnyhullatást minden orcáról és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről, mert az Ür szólott. (Ézs. 25, 8.) Az Ür a mi bíránk, az Ür a mi vezérünk, az Ur a mi királyunk, — ő tart meg minket! És nem mondja a lakos: beteg vagyok. A 47