Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Első rész. Gyülekezeti istentiszteletek

Befejező oltári imádság. Urunk, Istenünk, hálál adunk neked, hogy ismét szollal hozzánk, lelkünket féllő atyai szeretettel. Ismét lanítoltál minket örökéletre hívogató szent parancsolataiddal. Ismét elénk állítottad a legszentebb főpapot, lelkünk főpászlorál és megtartóját, az új szövetség királyát, az Űr Jézus Krisztusi. Kérünk, adj nekünk erőt, hogy mindenkor igaz követői lehessünk a mi Megváltónknak. Adj erőt, hogy nieglarlsuk az ő szenl Igéit, megmaradjunk az ő útján hűségesen és el ne szakadjunk tőle soha örökké. Erősíts meg minket, hogy méltók maradhassunk atyai szerelmedre és szent Fiad értünk hozott nagy áldozatára, egykor pedig hadd nyerjük el kegyelmedből az örökéletet a ini Urunk a Jézus Krisztus érdeméérl. Amen. Böjtben alkalmas bibliai helyek: Ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz, ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik és reád van vágyódása, de te uralkodjál rajta. (Móz. I. 4, 7.) Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolata gonosz az ő ifjúságától fogva. (Móz. I. 8, 21.) Kisebb vagyok minden jótéteményeidnél és minden hűségednél, melyeket szolgáddal cselekedtél. (Móz. I. 32, 10.) Szentek legyetek, mert én az Ür, a ti Istenetek szent vagyok. (Móz. III. 19, 2.) Az Ür késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságait a fiakban. (Móz. IV. 14, 18.) Most pedig mit kíván az Ür, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet, hogy minden ő útain járj és szeresd őt és tiszteljed az Urat a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből. (Móz. V. 10, 12.) Vájjon a halandó igaz-e Istennél? Az ő teremtője előtt tiszta-e az ember? Íme az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát. Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, akiknek fundamentumuk a porban van és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! (Jób 4. 17-19.) Ha az Istent buzgón keresed és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz, ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted és békességessé teszi a te igazságod hajlékát. (Jób 8, 5-6.) Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem, ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet. (Jób 9, 20.) A gonoszok szemei elepednek, menedékük eltűnik előlük és reménységük: lélek kilehelése! (Jób 11, 20.) Amint cselekszik az ember, úgy fizet neki az Ür és ki-ki az ő útja szerint találja meg, amit keres. (Jób 34, 11.) 46