Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Ötödik rész. Temetés

Az Ür adta, az Ür vette el, áldott legyen az Urnák neve. (Jób. 1, 21.) Miért ád az Isten a nyomorultnak világosságot és életet a keseredett szívűeknek? Akik a halált várják, de nem jön és szorgalmasabban keresik, mint az elrejtett kincset! (Jób. 3, 20-21.) íme sokakat oktattál és a megfáradt kezeket megerősítetted, a tántorgót a te beszédeid fenntartották és a reszkető térdeket mégerősítetted. (Jób. 4, 3—4.) Érett korban térsz a koporsóba, amint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona. (Jób. 5, 26.) A felhő eltűnik és elmegy. így aki leszáll a sírba, nem jő fel többé, nem tér vissza többé az ő hajlékába és az ő helye nem ismeri őt többé! (Jób. 7, 9-10.) Nem akarok örökké élni! Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem! (Jób. 7, 16.) Mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön. (Jób. 8, 9. v. ö. 9, 25-31.) Melyik nem tudja, hogy az Ürnak keze cselekszi ezt, akinek kezében van minden élő állatnak élete és minden egyes embernek a lelke! (Jób. 12, 9-10.) Az asszonytól született ember rövidéletű és háborúságokkal bővelkedő. Mint a virág kinyílik és elhervad; és eltűnik, mint az árnyék és nem állandó. (Jób. 14, 1-2.) Nincsenek-e meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél neki, amelyet nem hághat át. (Jób. 14, 5.) A kiszabott esztendők letelnek és éli útrakelek és nem térek vissza. Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogytak, vár rám a sír. (Jób. 16, 22-23.) Hol az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel? I.eszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Jób. 17, 14-15.) Én tudom, hogy az én megváltóm él és utoljára az én porom felett megáll! (Jób. 19, 25.) Egy pillanat alatt meghallnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek; a hatalmas is eltűnik kéz nélkül. (Jób. 34, 20.) Az Ür az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Ür az én életemnek erőssége: kitől remegjek? (Zsolt. 27. 1Λ Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, óh Uram, hűséges Isten! (Zsolt. 31, 6.) Én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem! Életem ideje kezedben van. (Zlsolt. 31, 15-16.) Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé. (Zsolt. 37, 37.) 354"