Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Ötödik rész. Temetés

a mindenütt jelenlévő Isten szenl színe előli és imádkozzunk hozzá buzgó szívvel eképen: 1. Életnek és halálnak hatalmas Ura, iniiidenbalő szenl Islen! Alázatlal fordulunk hozzád a búcsúzás e komoly pillanatában, midőn elhúnyt testvérünket elbocsátjuk. Egyedül tebenned falál megnyugvást a szívünk. Ezért a megnyugváséri könyörgünk mosl hozzád. Értesd meg velünk, hogy le nem hollaknak, hanem élőknek vagy örök Istene! Akiket leliát magadhoz szólítasz, azokat nem megsemmisülésre, hanem örökélelre hívod magadhoz az egek egébe. Ez a hit legyen vigasztalója a gyászoló szíveknek. Ez a reménység törölje le a kicsordúlő könnyekel, hogy elvesztett kedvesükkel egykor lenálad isinél találkoznak. Vigasztalja ineg szívüket a hála, hogy eddig is övéknek mondhatták búcsúzó kedvesüket, akinek most megnyitod a mennek országát, az Ér Jézus Kriszlus érdeméért! Ámen. 2. Kegyelmes mennyei xltyánk! Mélységes bánattal tekintünk az előliünk álló bezárt koporsóra és e lábainknál láloiigó üres sírra, mert ezek a földi ember éleiének örök törvényét, a mulandóságot hirdetik. Milyen nehéz volna a koporsó lálása és a sír nézése, ha nein adlad volna nékünk Krisztusban ajándékul azt a szent hitel, liogy akár élünk, akár meghalunk, mindenkor a tieid vagyunk! Nekünk nem a föld az igazi hazánk, mert mi mennyei polgárok vagyunk, ahol az örökkévalóság boldogsága várakozik reánk. Ez a szent liit oszlatja el a koporsó félelmét, — ez a szenl hit enyhíti meg a sír sötét gyászát. Ε hit békességével bocsátjuk el testvérünket hozzád. Ε hit koronáját kérjük elhúnyt testvérünknek. A gyászolóknak pedig adj vigasztalást, adj megnyúgvást és adj megbékélést, hogy áldani tudjanak téged a válás e nehéz pillanatában is azért a kegyelemért, hogy elhúnyt kedvesüket nekik ínindeziileig meglarlollad. Mindenért pedig szent nevedre térjen dicséret és dicsőség mindörökké! Ámen. 3. Jóságos Isten, mennyei Atyánk! A mulandóság és az örökkévalóság haláránál, e sír partján, imádkozó lélekkel állunk ineg előlied. Tovább már nem kísérhetjük elhúnyt kedvesünkéi. Ili átadjuk őt atyai irgalmasságodba. Alázattal kérünk, hogy amint vele voltál földi vándorlása minden idejében és amint gondviseléseddel híven takargattad, míg e földön éli: úgy légy és maradj vele ezután is mindörökké, hogy üdvösséges legyen az örök hajlékokba való bemenetele. Az ulána maradó gyászolóknak pedig adj vigasztalódást és megbékélést a boldog feltámadás áldott reménységében, az Cr Jézus Kriszlus által! Ámen. Az imádság után a lelkész felolvassa a következő hitvallásos részt: 349"