Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Ötödik rész. Temetés

Kedves testvéreim, gyászoló gyülekezel! Evangélikus anyaszentegyházunk a gyászolóknak vígaszlalásul, a hívőknek erősségül és mindnyájunknak okulásul a következő tanítást adja: Iliszem, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten, az Atyától öröktől lógva született, és valóságos ember is, Szűz Máriától született; nekem Uram, aki engem elveszett és elkárhozott embert megváltott minden bűntől; a haláltól és az ördögnek hatalmából megszabadított és magáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával; hogy egészen az övé legyek, az ő országában őalatta éljek, neki szolgáljak örökkévaló igazságban, ártatlanságban és boldogságban; amint ö feltámadott a halálból, él és uralkodik mindörökké. Ez bizonynyal igaz! Ámen. Azután a lelkész kezét a koporsó fölé emelve, áldást mond: Az Crban elhunyt kedves testvérein! Elboesátalak immár a földi életből, az Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében! Ami porból vétetett: a halandó test, hadd térjen vissza a földnek porába, csendes pihenésre! Ami az Istenből leikezeit: a halhatatlan lélek, hadd szálljon vissza az ő Urához, Istenéhez, hogy elvegye hitének julalmál! Megáldom hát haló porodat, megáldom pihenőhelyedet, megáldom távozó lelkedet. Mindenható szent Isten, menynyei édes Atyánk, akit teremtettél, üdvözítő Jézus Krisztus, akit megváltottál. Istennek Szentlelke, akit megszenteltél és vezettél földi életében: azl most átadjuk és ajánljuk a te oltalmadba. Adj a kihűlt tetemeknek az anyaföld ölén csendes pihenést, a Iiozzádlért léleknek pedig örök boldogságot, Kriszlus érdeméért! (Itt a kereszt jelét adjuk.) Velünk pedig mindnyájunkkal legyen és maradjon Istennek, a mi Atyánknak szerelme, az Ür Jézus Krisztusnak, a mi Megváltónknak kegyelme és az Isten Szenllelkéuek vigasztaló és megszentelő ereje mindörökké! Ámen. Tömegsírnál. Urain tekints reánk kegyelmesen! Uram, ne feddj meg minket haragodban és ne ostorozz minket búsulásodban. (Zsolt 6, 2.) A halál angyala most dús aratást végzett közöttünk. A gyász ma szívek táborán ömlik el. És nem találunk szót a vígasztalásra. Nem űl ki ajkunkra búoszlató ének. Csak hozzád könyörgünk: terjeszd ki kegyelmességedet a téged ismerőkre és igazságodat az igazszívűekre! (Zsolt. 36, 11.) Uram, íme hány kesergő szívből száll ina hozzád panasz és zokszó e tömegsír mellől! Orvosold a panaszt és némítsd el a zokszót atyai jóságod vigasztaló szavával! Mondjad Uram, hogy te ,350