Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Első rész. Gyülekezeti istentiszteletek

Halld meg Izrael: az Űr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. (Móz. V. 6, 4-5.) El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint abban írva van, inert akkor leszel jószerencsés útaidon és akkor boldogulsz. (Jós. 1, 8.) Én és az én házam az Úrnak szolgálunk. (Jós. 24, 15.) Akkor eljővén az Űr, odaállt és szólítá, mint annakelőtteSámuel, Sámuel. És mondá Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád! (Sám. I. 3, 10.1 És külde Elizeus követet őhozzá mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban és megújul tested és megtisztulsz. (Kir. II. 5, 10.) Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla és az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt. Orrá tetted kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél. (Zsolt. 8, 5-7.) Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted legyenek, óh Uram, kősziklám és megváltóm. (Zsolt. 19, 15.) Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyenes lelkűek! (Zsolt. 32, 11.) Tessék Uram néked, hogy megments engemet! Siess Uram segítségemre! (Zsolt. 40, 14.) Miért csüggedsz el én lelkem és miért nyugtalankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki, az én szabadítómnak és Istenemnek. (Zsolt. 42, 12.) Bizonyára van jutalma az igaznak, bizony van ítélő Isten a földön! (Zsolt. 58, 12.) Uram megvizsgáltál engem és ismersz... A sötétség nem borít el előled és fénylik az éjszaka mint a nappal. A sötétség olyan, mint a világosság. (Zsolt. 139. 1-12.) Jertek, járjunk az Űrnak világosságában! (Ézs. 2, 5.) Ama napon az Űr csemetéje ékes és dicsőséges lesz és a föld gyümölcse nagyságos és díszes Izrael maradékának. (És. 4, 1.) Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: ímhol vagyok én, küldj el engemet! (És. 6. 8.) Én az Űr hívtalak el igazságban és fogom kezedet és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. (És. 42, G. V. ö. 49, 6W Figyeljetek reám én népem és reám hallgassatok én nemzetem, mert tanítás megy ki tőlem és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom. (És. 51, 4. V. ö. 6—7. 55, 3. 61, 1-2.) 30