Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Első rész. Gyülekezeti istentiszteletek

A inagad gonoszsága fenyít meg léged és elpártolásod büntet meg léged. Tudd meg hát és lásd meg, milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet és hogy nem félsz engemet! (Jer. 2, 19.) Íme szózat lőn az égből, amely ezt mondá: Ez az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm. (Mt. 3, 17.) Ettől fogva kezdte Jézus prédikálni és hangoztatni: Térjetek ineg, mert elközelgeti a mennyeknek országa! (Mt. 4, 17.) Mikor pedig beesteledett, sok ördöngös embert vittek hozzá és ő szavával kiűzte a tisztátalan lelkeket és az, összes betegeket meggyógyította. (Mt. 8, 16. V. ö. 9, 36.) Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik fáradtak és megterhel­tek vagytok, és én nyugalmat adok nektek. (Mt. 11, 28.) Betelt az idő és elközelgett az Isten országa, térjetek meg és higyjetek az evangéliumnak. (Mk. 1, 15.) Engedjétek a kisgyermekeket hozzám jönni és ne. akadályoz­zátok őket, mert az ilyeneké az Isten országa. (Mk. 10, 14.) Íme, sokaknak elestére és talpraállására és ellenmondás jeléül adatott ez. (Lk. 2, 34.) Jézus a lélek erejével visszatért Galileába és a híre, elterjedt az egész környéken. (Lk. 4, 14.) A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által lett. (Ján. 1, 17.) Akiről Mózes írt a törvényben, meg a próféták, megtaláltuk azt a Jézust, József fiát, a názáretit. (Ján. 1, 45.) Neki növekednie kell, nekem pedig elfogyatkoznom. (Ján. 3, 30.) Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé, hanem az a víz, amelyet én adok neki, örökéletre buzgó víznek forrása lesz őbenne. (Ján. 4, 14, V. ö. 7, 37, 38.) Most már nem a te beszédedre hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ez a világ üdvözítője, a Krisztus. (Ján. 4, 42.) Az én Atyám mind mostanáig munkálkodik, én is munkálko­dom. (Ján. 5, 17.) Kutatjátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van örökélet, és íme, ezek a bizonyságtevők énrólam. (Ján. 5, 39.) Ne a veszendő eledel után törjétek magatokat, hanem keres­sétek azt az eledelt, amely megmarad az örökéletre, amelyet az Emberfia ad nektek. (Ján. 6, 27.) Nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd nektek a mennyei kenyeret, mert az az Isten kenyere, amely az égből száll alá és életet ad a világnak. (Ján. 6, 32, 33.) 31

Next

/
Thumbnails
Contents