Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Első rész. Gyülekezeti istentiszteletek

Igehirdetés utáni imádság. Könyörülő szeretet égi fejedelme, Cr .lézus Kriszlus! Lelkünk Ínségében hozzád fohászkodunk, inert ha akarsz, le megtisztíthatsz bennünket. Ha esak egyetlen szót szólsz is, meggyógyíthatod szívünk minden baját. Hozzád menekülünk azérl kétkedéseinkben. Öledre borulunk vergődéseinkben. Tőled kérünk útmutatást tanácstalanságunkban. Alázattal könyörgünk, szólj rá a lelkünkre és mondjad neki: Akarom tisztulj meg! Alázattal könyörgünk, parancsold el lelkűnktől az életronló szenvedélyeket, hogy ne ostromolják a hitünket és ne rabolják el tőlünk az örökéletet. Itenned véljük reménységünket, mert kihez is mehetnénk, mikor örökélet beszéde van tenálad és mi elhittük, mert megismertük. hogy te vagy a Kriszlus· az élő Isten Fia! I)e ha meghallgattad könyörgésünket és ha megtisztítollál bennünket, ne hagyj magunkra, édes Jézusunk, inert mi gyarló és esendő emberek vagyunk! Légy segítségére hitetlenségünknek. Adj erőt és adj készséget, hogy a szentség és a tisztaság útján megmaradjunk mindhalálig. Adj belénk új Irlket, hogy senkinek rosszal rosszért ne fizessünk, hanem a békesség, a jóság és a szeretet munkáival ékesítsük a magunk életét és boldogítsuk embertársainkat. Add, hogy nyomunkban béke és megnyugvás, tisztaság és áldás fakadjon szent életed példájának követése állal. Adj erőt, hogy így háláljuk meg hozzánk való jóságodat s neked telsző élet után elvehessük majd egykor az örök élet koronáját ... Befejező oltári imádság. Mennyei szent Atyánk! Dicséret és dicsőség szálljon szenl nevedre, hogy lelkünk sebeit ma is bekötözted s fájó szívünknek vigasztalás! adtál. Dícsérctmondással hagyjuk el imádásod szentséges hajlékát, inert magunkkal visszük ennek békességét és minden áldását. Urunk, Istenünk, ezl a békességet és ezt az áldó kegyelmet ragyogtasd fölöttünk mindörökké, hogy a tiéid maradjunk és neked éljünk ezen a földön is, a mi Urunk, Jézus Krisztus állal. Ámen. Vízkereszt utáni 4-ik vasárnap. (Ml. 8, 23-27. Róm. 13. 8-10. Ollári imádság. Hatalmas Isién, kegyelmes mennyei Atyánk! Az élet hullámzó tengerén a ránktorlódó aggodalmaktól megfáradt és a küzdelmekben elernyedi már a lelkünk s csendes, békés, nyugtató révparlra vágyódik a szívünk. Szent házadba menekülliink azérl, hogy itt megpihenjünk. Templomod csendjére áhítozott a lelkünk, hogy megteljék itt új bizalommal, új hittel, új reménységgel és új kitartással. Ne csak pihenési engedj most nekünk szent templomodban, 25