Raffay Sándor: Ágenda (Budapest, 1932)

Első rész. Gyülekezeti istentiszteletek

édes Istenünk, hanem gazdagíts meg minkéi szerelmed hizlalásaival, kegyelmed áldásaival és irgalmasságod utánunk lenyúló szent segedelmével, hogy mai huzgólkodásunk is legyen gazdagon megáldott, a mi Urunk Jézus Krisztus állal. Ámen. Igehirdetés utáni imádság. Hozzád száll szívUnk magasztaló imádsága, megtartó és Üdvözítő Jézus! .Magasztaljuk hűségedet, amellyel ott állsz mellettünk mindenkor és ha az élet háborgó tengerén megretten a szívünk, ránk szólsz, szelíd hizlaló szavaddal: Mit féllek, li kicsinyhitűek! Magasztaljuk nagy jóságodat, hogy félelmünk ijesztő hullámait szeretettel elsiinítgalod s belénk ollod azt a boldogító hitet, hogy nyugodt bizalommal vándorolhatunk tovább, mert te velünk vagy s oltalmazó szerelmed védő szárnyai alatt földi vándorlásunk nyugodt és békességes. Könyörgünk is, ne hagyj el minket soha e földi éleiben. Olyan sok veszedelem ostromolja itt a lelkünk nyugalmát! Olyan sok bánal űzi ilt el szívünk békességéi! Olyan sok kísértés igyekszik ill bünbefojtani életünket! Egyedül csak le segíthetsz rajiunk, megváltó Jézusunk! Ne távozz el azért tőlünk soha, hogy hitünk kiállására, szivünk imádságára mellénk állhass és minden bajunkban megsegíthess minkéi! Különösen akkor légy mellettünk, mikor tulajdon bűnös hajlandóságainkkal, megejtő ösztöneinkkel viaskodunk. Mert ha ezek hulláma elborít, nincsen többé számunkra menlség, nincsen boldogság és nincsen élet. Te állj akkor mellénk, aki a sálán kísértéseit legyőzted. Te maradj védelmünk és meglarlőnk, mikor önzésünkkel és gyöngeségeinkkel birkózunk, ki magad voltál a tökéletesség. Taníts meg minket arra a boldogító életigazságra, hogy minden törvény beteljesedése a szeretet, i s ha önzésünk még a szeretet törvényét is ki akarná irtani szívünkből, te magad nyújtsd ki felénk segítő karodat és adj erőt a magunk legyőzésére is. Adj erőt, hogy kimenekülhessünk a gyarlóság és a hűn ostromló hullámaiból és vígv el minket a tiszta élet örökkévalóságot ígérő partjaira ... Befejező oltári imádság. Hála, örök bála neked, kegyelmes Istenünk, liogy miként a vándor nyugtató révpart enyhe ölén, szent házadban mos'I mi is megpihentünk. Hála azért a boldog bíztatásért, amellyel itt megtelt a szívünk, hogy te örökké gondunkat viselted és rajiunk nyugtatod vigyázó szemedet. Ne is vedd le rólunk őrködő szerelmed vigyázó szemét, mennyei Atyánk, hogy oltalmadban bátorságos legyen földi vándorlásunk, majdan pedig egykor üdvösséges legyen hozzádvaló érkezésünk, az Cr Jézus Krisztus állal. Ámen. 26