Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

— 51 ez által a halhatlanság és örök élet szent hitét erősítetted meg sziveinkben, a feltámadás ragyogó csillagát tüntetéd fel életünk egén és a dicsőség honára függeszted szemeinket; dicséret és dicsőség térjen szent nevedre: hogy a halál sötét völgyén haladva, azon biztatásod önt liitet és kitartást sziveinkbe: „Én vagyok a feltámadás és az élet, a ki bennem hiszen, ha meghal is, él." Urunk és Istenünk! kölcsönözd mindnyájunknak szent lelked megszentelő erejét e napon, hogy midőn életet hirdettetsz beszédedben s a feltámadott Jézust mutatod fel igéd világával, feltámadjunk mi is a bűn álmából és hitünkben megerősödve folytassunk józanságban szent életet. Támogass kegyelmeddel, hogy a világ múló javai helyett mennyei kincseket gyüjtsünk s magunkat a csendes és boldog halálra az erény jócselekedetei által készítsük elő, hogy igy biztos legyen számunkra a halhatlanság koronája. Bátoríts küzdelmeinkben, hogy az igazság győzelmet arat, az ártatlanság, a szent és kegyes élet jutalmat talál Te nálad s vigasztalj meg szomorúságunkban, hogy a kik e földön elválnak, Jézussal feltámadnak, mennyben viszontlátják egymást és örök boldogságban élnek. Aldd meg, Üdvözítőnk! azokat is, kiket a feltámadás hite még nem boldogít s vezéreld őket szent igéd ismeretére, hogy megvilágosíttatván járjanak tántoríthatlan lábakkal az örök élet ösvényén; gyámolítsd az ügyefogyottakat és kétségeskedőket, hogy benned bízva haladjanak az élet utain, könyörülj a betegeken és haldoklókon, hogy így szóljanak: „Tudom, hogy Üdvözítőm él és örök életre méltat." Es ha nekünk is üt az élet utolsó órája, vigasztalj az örök élet reményével, állítsd szemeink elé az igazság hervadhatlan koronáját és engedd azt elnyernünk ott fenn az egekben. Amen. II. Szent és igaz Isten! szeretetteljes mennyei Atyánk! ki szent fiadat dicsőségesen feltámasztád a halálból, hitteljes imával borulunk le trónod zsámolyánál s hálatelt kebellel áldunk és magasztalunk a 7*