Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

— 50 .— a sír porában, mert Jézus legyőzte a halált és az örök élet hazáját nyitotta meg* számunkra. Dicsőség legyen Neked, hogy Jézusban megtörted a bűn és halál hatalmát és feltámadásában győzedelmet adtál az életnek. Isten, jó Atyánk! gyámolíts szent lelked hatalmával, hogy mint üdvözítőnk győzelmet vett a halálon, ugy mi is győzedelmeskedjünk a testen és világon és ha ártatlanúl szenvedünk, vagy nyomorúság sujtol, bátoríts az igazság győzelmével és szárítsd fel könyeinket az örök élet reményével. Hitünk fejedelme, Ur Jézus! övezd fel a hit paizsával derekainkat, hogy a világot s annak bűnös kívánságait legyőzve az odafent valókat keressük és mindvégig igaz tanítványaid maradjunk, hogy így, midőn megfutjuk földi vándorpályánkat, veled mi is megdicsőíttessünk és örök boldogságot élvezzünk a mennyei szent hajlékokban. Amen. Prédikáczió után. II. Hálával borulunk le előtted, mindenható Isten! szent nevedet dicsőíti ma szivünk és lelkünk, mert szent fiadat, a Jézus Krisztust, a halálból feltámasztád és dicsőséggel koronáztad meg, hogy élő feje legyen szent egyházadnak, üdvözítője lelkünknek az idők végéig. r Áldjuk jóságodat, hogy Jézus feltámadásában atyai szeretetedről bizonyosakká tettél, a bűn álmából felserkentve új életre hoztál és megdicsőülésünk zálogával örvendeztetted meg lelkünket. Áldjuk kegyelmedet, hogy az enyészet hatalmát megtörted s Krisztusnak e vigasztaló szózata visszhangzik kebleinkben: „Elek én, de ti is éltek. A hol én vagyok, ott lesztek ti is." Áldjuk végetlen szeretetedet, hogy a halál félelmét elvetted tőlünk s mi hitteljes szívvel így szólhatunk: „Halál, hol fulánkod, koporsó, hol diadalmad?" Üdvözítőnk és Megváltónk, Ur Jézus Krisztus! dicséret és dicsőség térjen szent nevedre, hogy a halált elszenvedted, de feltámadtál,