Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)

I. Ünnepi imádságok

49 — e földön sokszor szenvedés és háborgattatás jutalma, de mennyben vala téve az igazságnak hervadhatlan koronája. Isten, jó Atyánk! Jézus halála arról biztosít bennünket, hogy Te Atyánkká lettél s bölcs gondviseléseddel igazgatod életünket ; óh engedd, hogy e hit boldogítson éltünk minden napjaiban, e hit adjon csendes álmot a következő éjszakában, e hit tegye nyugodttá és boldoggá halálunkat, hogy igy azon reményben hajthassuk le fejünket a halál álmára, miszerint, a kik Jézussal halnak meg, nem vesznek el, hanem feltámadnak és vele örök boldogságot élveznek az égi üdv hazájában. Amen. Húsvét ünnepén. Oltár előtt. I. Örök Isten! Atyánk a Jézusban! lelki örömtől áthatva, szent lelkesedéssel eltelve jelentünk meg e nagv ünnepen szent házadban, mert ma halhatatlanságunk reményét látjuk megtestesülve Jézus feltámadásában, az élet győzedelmes kiemelkedését szemléljük a halál sötét éjéből. Hála és dicsőség legyen szent nevednek, hogy győzelmet nyert a hit, feltámadt Üdvözítőnk s általa mi is élünk mindörökké. Urunk, Istenünk! töltsd be szivünket a buzgóság szent érzetével, hogy Jézus feltámadását ne csak legfőbb vigasztalásunknák tartsuk, hanem szent lelked ereje által támogatva a bűnökből is feltámadjunk és neked tetsző új életet élve szentségben és igazságban folytassuk földi pályánkat. Erősítsd meg mindnyájunkban azon hitet, hogy Jézus a feltámadás és az élet, a ki benne hisz, a sírban nem marad, hanem megnyílik számára az örök dicsőség, hol örök boldogság lesz osztályrészünk a Jézusnak érdemeért. Amen. II. Jóságos Istenünk és Atyánk! szent neved imádására s jóvoltod magasztalására nyílnak meg ajkaink, hogy megvalósítottad szent fiad feltámadása által a halhatatlanság reményét s életünk nem enyészik Agenda π 7