Karsay Sándor – Czékus István: Agenda II. (Budapest, 1891)
I. Ünnepi imádságok
— 48 .— fiadnak, a Jézus Krisztusnak köszönjük, liogy nem kell félelem és rettegéssel bűneinkre és a halálra gondolnunk, hanem azon biztos remény nyel mehetünk éltünk alkonyának elébe, miszerint, ha töredelmes bűnbánatot tartunk és az igaz megtérésnek teremjük gyümölcseit, Nálad kegyelmet találunk és a menny fogadja be halhatlan lelkeinket. Isten, jó Atyánk! teremts bennünk ma, midó'n Krisztus keresztje alatt állunk, érzékeny szivet, hogy Krisztus ártatlan ^szenvedését s önfeláldozó halálát szemlélvén, a szentnek és igaznak kínos fájdalmait szemeink elé állítván, oly komoly akarat, oly szent elhatározás szállja meg kebleinket, miszerint minden bűnt kerülve, minden hitetlenséget és istentelenséget életünkből eltávolítva, szent életet folytassunk s az égi üdv komoly keresése legyen főfeladata életünknek. Támaszsz bennünk szent indulatokat, hogy midőn ma az igazság királyát, ki bűnt nem tett s szájában álnokság nem találtatott, töviskoronával megsebezve kimúlni látjuk, mélyen érezzük, miszerint hálás tanítványai egyedül úgy leszünk, ha mi is az igazságnak fegyverével harczolunk és a hitnek paizsát és az üdvösségnek pánczélját felvéve haladunk az örök élet pályáján szentségben és igazságban. Ur Jézus Krisztus, drága Megváltónk és Üdvözítőnk! méltass minket megváltó kegyelmedre s támogass szent lelkeddel életútainkon, hogy életed s halálodból bölcseséget merítve, mint Te engedelmes voltál mindhalálig mennyei Atyád iránt, úgy mi is az ő szent akaratát teljesítsük egész életünkben. Add nekünk kegyelmedet, hogy Te megnyugvással fogadád és üríted ki a szenvedés és halál ürömpoharát, úgy balsorsunkban mi is megnyugodjunk Isten tetszésén, a szenvedések és csapások közt el ne csüggedjünk, hanem szabadításodban bízzunk és a halálban is benned vessük reménységünket; légy velünk segedelmeddel, hogy mint Te az igazságért szenvedve s ártatlanul halálra Ítéltetve az örök dicsőség hajlékában vártad igaz jutalmadat, úgy mi is higvjük, hogy bár az erénynek